Egy utazó, aki frissen érkezett az Appalache hegyeiből New York nyüzsgő utcáira, besétál egy divatos bárba, és magabiztosan rendel három pohár kézműves sört.
Letelepszik egy hangulatos sarokba, és kimért kortyokat kortyol sorban mindegyik pohárból.
Amikor az utolsó cseppeket is megissza, visszatér a bárpulthoz, és újabb három körre kéri.
A csapos, akit érdekel a különös rituálé, odahajol hozzá, és megjegyzi: „Tudja, a sör íze csökken, miután kiöntötték. Nem lenne élvezetesebb, ha egyszerre csak egyet rendelne?”
Az utazó csillogó szemmel válaszol: „Á, de tudja, én három testvérből álló családból származom. Az egyik Tennessee-ben, a másik Kentuckyban lakik.”
„Amikor búcsút vettünk hegyi otthonunktól, megfogadtuk, hogy kötelékünk tiszteletére lélekben együtt iszunk egy italt. Így hát egy-egy pohárral kedveskedem a rokonaimnak és egy-egy pohárral magamnak.”
Az érzelgősségtől lenyűgözve a csapos megértően bólint, és hagyja az utazót a hagyományainak.
Az utazó hétről hétre ismerős arccá válik a bárpultnál, és hűségesen tartja magát a három pohárral való szokásához.
Aztán egy sorsdöntő napon besétál, és csak két poharat kér.
A törzsvendégek csendben figyelik a normálistól való eltérést.
Amikor visszatér a bárpulthoz a második körre, a csapos együttérző hangon fejezi ki részvétét a feltételezett veszteség miatt.
Az utazó arca egy pillanatra zavarba jön, majd vigyorba törik, amikor rájön a félreértésre.
„Ó, nincs szükség részvétre” – kuncogja. „Mindenki él és virul.”
Nagyot kortyol az egyik pohárból, mielőtt folytatja: „Tudja, a feleségemmel nemrég csatlakoztunk a helyi egyházhoz, és búcsút kellett vennem a szellemektől.” A férfinak nem volt más dolga, mint hogy elmenjen.
Pajkosan kacsint, majd hozzáteszi,
„De ne aggódjon, a testvéreim még mindig remekül tartják magukat a hagyományokhoz.”
Leave a Comment