Egy napon egy forgalmas repülőtéren egy kereskedelmi repülőgép utasai ülnek, és várják, hogy a pilótafülke személyzete megjelenjen, hogy elindulhassanak.
A pilóta és a másodpilóta végül megjelenik a gép hátsó részében, és a középső folyosón keresztül elkezdenek felsétálni a pilótafülkébe.
Mindketten vaknak tűnnek.
A pilóta fehér botot használ, és jobbra-balra nekimegy az utasoknak, miközben végigbotorkál a folyosón, a másodpilóta pedig vakvezető kutyát használ. Mindkettőjük szemét hatalmas napszemüveg takarja.
Az utasok először nem reagálnak, azt gondolják, hogy ez biztos valami tréfa. Néhány perc múlva azonban a motorok felbőgnek, és a repülőgép elindul.
Az utasok nyugtalanul néznek egymásra, suttognak egymás között, és kétségbeesetten néznek a légiutas-kísérőkre, hogy megnyugtassák őket.
Aztán a repülőgép gyorsan gyorsulni kezd a kifutópályán. Néhányan pánikolni kezdenek, néhány utas imádkozik, és ahogy a gép egyre közelebb kerül a kifutópálya végéhez, a hangok egyre hisztérikusabbá válnak.
Végül, amikor a repülőgépnek már kevesebb mint 20 lábnyi kifutópálya van hátra, hirtelen megváltozik a kiáltások hangereje, mindenki egyszerre sikít, és az utolsó pillanatban a repülőgép felemelkedik és a levegőbe emelkedik.
Fent a pilótafülkében a másodpilóta fellélegzik, és a pilótához fordul: „Tudod, egyszer az utasok nem fognak sikítani, és meg fogunk halni!”.
Leave a Comment