Egy napsütéses délutáni, kanyargós vidéken átvezető autóút során egy Harry nevű férfi és felesége, Linda váratlanul bajba kerültek. A fák elmosódtak, ahogy a nyílt úton száguldoztak, és egy kicsit túlságosan is élvezték a vezetés izgalmát.
Hirtelen egy sziréna átható jajveszékelése és a visszapillantó tükörben felvillanó piros és kék fények megállították örömtúrájukat. Egy szigorú arcú rendőr közeledett a járművükhöz, Harry pedig lehúzta az ablakot, és a legártatlanabb arcát öltötte magára.
„Úgy tűnik, mi a probléma, biztos úr?” Harry érdeklődött, és igyekezett idegességét egy csipetnyi bájjal leplezni.
A rendőr, akit nem szórakoztatott a kérdés, határozottan válaszolt: „Ön legalább 75-tel ment egy 55-ös zónában”.
Harry szeme színlelt megdöbbenéssel tágra nyílt. „Ó nem, uram, biztosíthatom, hogy egyenletesen 65-nél tartottam.”
Az anyósülésről Linda szólt közbe, a hangjában a tárgyilagos őszinteség hangján: „Ó, Harry. Nagyon jól tudod, hogy 80-nál nyomtad a gázpedált.” Harry olyan pillantást vetett rá, amivel a tej is megalvadhatott volna, de Linda úgy tűnt, nem zavarja a dolog.
A rendőr a járművet szemügyre véve hozzátette: „A törött hátsó lámpája miatt is ki kell állítanom egy büntetőcédulát”.
Harry arcán a meglepetést felváltotta a zavarodottság. „Törött hátsó lámpa? Erről most hallok először!”
Linda hallhatóan felsóhajtott: „Harry, már hetek óta megvan az a törött hátsó lámpa”. Újabb pillantást küldtek felé, hidegebbet, mint az elsőt, de ő csak nézett ki az ablakon, és halkan dúdolt magában.
A rendőr, aki észrevette, hogy valami más nem stimmel, azt mondta: „Önt azért is beidézik, mert nem kapcsolta be a biztonsági övét.”
Harry egy gyors, védekező mozdulattal az ölében heverő biztonsági övre mutatott. „Csak levettem, amikor feljöttél, ennyi az egész” – mondta félénk vigyorral.
„Ó, Harry, kit akarsz átverni? Soha nem veszed fel a biztonsági övet” – ellenkezett Linda azzal a tsk-tsk hangsúllyal, amit a házastársak túlságosan is jól ismernek.
Frusztrációjában Harry a feleségéhez fordult, és azt harsogta: „Befognád végre a szádat!”.
A rendőr, aki most már aggódott, odahajolt Lindához, és lágyabb hangon megkérdezte: „Asszonyom, a férje mindig így beszél önnel?”.
Linda szünetet tartott, arckifejezése hirtelen derűs lett, majd ravaszul csillogó szemmel válaszolt: „Nem, biztos úr. Csak akkor, amikor részeg.”
Leave a Comment