Ha sok időt töltesz valakivel, biztosan átveszed néhány szokását.
Ez duplán érvényes a gyerekekre… ez egy ilyen történet!
Egy fiatal család egy üres telek melletti házba költözött. Egy nap megjelent egy építőbrigád, hogy elkezdjenek egy házat építeni az üres telken.
A fiatal család 5 éves kislánya természetesen érdeklődött a szomszédban zajló tevékenység iránt, és minden nap nagyrészt a munkásokat figyelte. Végül az építőbrigád, akik mindannyian többé-kevésbé „gyöngyszemek” voltak, egyfajta kabalának fogadták el a lányt.
Beszélgettek vele, hagyták, hogy velük üljön a kávé- és ebédszünetben, és itt-ott apró feladatokat adtak neki, hogy fontosnak érezze magát. Az első hét végén még egy tíz dolláros fizetőborítékot is átadtak neki.
A kislány ezt hazavitte az édesanyjának, aki azt javasolta neki, hogy vigye el a kapott tíz dolláros „fizetését” a bankba, hogy indítson egy megtakarítási számlát.
Amikor a bankba értek, az anya felemelte a kislányt, hogy ő maga adhassa át a borítékot a pénztárosnak.
A kislány azt mondta: „El tudná nekem tárolni a fizetésemet, kérem?”.
A pénztáros megkérdezte: “Természetesen! Ha nem bánja, hogy megkérdezem, hogyan jut egy ilyen fiatal kislány, mint maga, ilyen fiatalon a saját fizetéséhez?”
A kislány büszkén válaszolt: „A múlt héten egy igazi építőbrigáddal dolgoztam, akik a mellettünk lévő új házat építették”.
A pénztáros le volt nyűgözve, és azt mondta: „Ó, te jó ég, és ezen a héten is dolgozol a házon?”.
A kislány így válaszolt: „Igen, ha azok a rohadt seggfejek a fatelepről valaha is leszállítják azt az istenverte gipszkartont!”.
Leave a Comment