Három brit ül a tűz körül, énekelnek, nevetnek és söröznek.
Egyikük nagyot kortyol, majd felemeli az üveget, hogy megcsodálja.
„Tudjátok, miért a brit lager a legjobb a világon?” – mondja. „Azért, mert finom tölgyfahordókban érleljük.”
„Ez adja azt az egyedi ízt, amit sehol máshol nem találsz!”
„Ha! Hagyd már abba!” – mondja a barátja. “Tölgyfahordókban? Micsoda marhaság.”
„Mindenki tudja, hogy a brit sör a legjobb a világon, mert az angol talajon terem a legjobb búza.”
„Ez adja azt a gazdag, ízletes testet!”
A harmadik is közbeszól: „Nem tudom, hogy nektek mit mondtak, de én történetesen tudom, hogy a brit sör a legjobb a világon, mert finom komlót használnak hozzá.”
Mindannyian ide-oda vitatkoznak, és mivel késő este van, a vita kezd elfajulni.
Aztán az egyikük feláll, és azt mondja: “Fiúk! Fiúk! Egész éjjel vitatkozhatunk… vagy kideríthetjük, hogy valójában mitől is a legjobb a brit sör”.
“Vegyünk egy mintát, és küldjük el egy laborba vizsgálatra. Akkor biztosan megtudjuk!”
Mindenki egyetért abban, hogy ez egy nagyszerű ötlet, így hát egy kis sört tesznek egy üvegbe, becsomagolják egy csomagba, és elküldik a laborba.
Egy héttel később a fiúk közül ketten ismét a tűz körül ülnek, amikor a harmadik egy levelet lobogtatva a kezében odarohan.
“Nézzétek, fiúk! Megjöttek az eredmények!”
Kinyitják a levelet, és elolvassák:
Kedves Uraim!
Kiterjedt vizsgálatokat végeztünk az önök mintáján.
Az eredmények normális máj- és veseműködést, elfogadható vércukorszintet és fertőzésre utaló jelet nem mutatnak.
Örömmel jelenthetjük, hogy lova kiváló egészségnek örvend.
Leave a Comment