Egy délután egy hongkongi autópályán halad végig, hogy részt vegyen a Kína elleni tüntetéseken.
Útban a tüntetés helyszíne felé meglát egy tetőtől talpig vörösbe öltözött fickót az autópálya szélén állni, és int neki, hogy álljon meg.
Fickónk letekeri az ablakot, és megkérdezi: „Miben segíthetek?”.
„Én vagyok az aszfalt vörös fattyúja, van valami ennivalója?”
Mosollyal az arcán átadja az egyik szendvicsét a piros ruhás fickónak, és elhajt. Öt perc sem telik el, amikor egy másik fickóval találkozik.
Ezúttal a fickó teljesen sárgába van öltözve, az oldalán áll és integet neki, hogy álljon meg.
Kissé ingerülten megáll, lehúzza az ablakot, és megkérdezi: „Mit tehetek önért?”.
„Én vagyok az aszfalt sárga fattyúja, van valami innivalód?”
Ezúttal alig sikerül mosolyogni, átnyújt a srácnak egy doboz üdítőt, majd a pedálra tapos és újra elindul.
Hogy még napnyugta előtt odaérjen a tüntetés helyszínére, úgy dönt, hogy gyorsabban megy, és nem áll meg, bármi történjék is.
Frusztrációjára meglát egy másik, teljesen kékbe öltözött fickót az út szélén, aki kézjelet ad neki, hogy állítsa meg.
A mi fickónk nem igazán hajlandó megállni még egyszer utoljára. Lehúzza az ablakot és odakiabál a fickónak: “Tudom, te vagy az aszfalt kék fattyúja. De mégis mi a fenét akarsz?”
„A jogosítványt és a forgalmit kérem”.
Leave a Comment