Egy csapat srác kalandos kerékpártúrára indult.
Volt azonban egy probléma – Mick horkolása legendás volt, és senki sem akart vele egy szobában aludni. Úgy döntöttek, hogy az a tisztességes, ha felváltva kell elviselniük a horkolásának szimfóniáját az út során.
Az első srác a csapatért vállalta, és Mickkel aludt.
Másnap reggel égnek álló hajjal és véreres szemekkel botorkált a reggelihez.
A többiek aggódva kiáltottak fel: „Mi történt veled? Úgy nézel ki, mintha tornádón mentél volna keresztül!”
Azt válaszolta: „Ó, Mick horkolása olyan volt, mint egy zivatar! Nem tudtam aludni, úgyhogy egész éjjel csak ültem, és néztem, ahogy szerenádot ad a világnak”.
A következő éjszaka egy másik szerencsétlen lélek volt soron, hogy Mickkel szobázzon.
Amikor reggelihez előkerült, ziláltan hasonlított – a haja mindenütt kócos volt, a szemei véreresek.
A barátai nem tudták megállni, hogy ne kérdezzék: „Mi a fene történt veled? Túléltél egy hurrikánt?”
A férfi válaszul felnyögött: „Nem fogjátok elhinni! Mick horkolása megzörgette a szoba alapjait. Egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni, így végül közönségként vettem részt az éjszakai koncertjén.”
Most Billen volt a sor, hogy szembenézzen a horkoló szimfóniával. Robusztus, tapasztalt motoros volt – igazi férfiember.
Másnap reggel ragyogó mosollyal és csillogó szemmel jelent meg a reggelinél.
A többiek nem hittek a szemüknek.
Kíváncsiságtól vezérelve kirobbantak: – Bill, mi a fene történt? Úgy nézel ki, mint aki a legjobban aludt!”
Bill kuncogott, és így válaszolt: “Nos, amikor eljött az ágy ideje, én vettem át az irányítást. Betakartam Micket, barátságosan megveregettem a fenekét, és jóéjszakai puszit nyomtam a homlokára”.
A barátok hitetlenkedve kapkodták a fejüket.
Bill kacsintott, és hozzátette: „Attól a pillanattól kezdve Mick annyira megijedt, hogy egész éjjel ébren maradt, és engem figyelt!”.
Leave a Comment