Egy nap az egyik buszmegállóban egy lány állt, aki egy bőrszűk miniszoknyát viselt.
Amikor megérkezett a busz, és ő következett, hogy felszálljon, rájött, hogy a szoknyája olyan szűk, hogy nem tudta elég magasra tenni a lábát, hogy elérje a lépcsőfokot.
Gondolta, hogy így elég laza lesz ahhoz, hogy felemelje a lábát, hátranyúlt, és egy kicsit kigombolta a szoknyáját.
Még mindig nem érte el a lépcsőfokot.
Zavarában még egyszer hátranyúlt, hogy még egy kicsit jobban kinyissa a cipzárat.
Még mindig nem érte el a lépcsőfokot.
Így hát, amikor a szoknyája cipzárja már félig lefelé volt, hátranyúlt, és teljesen lecipzározta a szoknyáját.
Azt hitte, hogy most már fel tud lépni a lépcsőre, felemelte a lábát, csakhogy rájött, hogy még mindig nem éri el a lépcsőfokot.
Ezért, látva, hogy a lány mennyire zavarban van, a mögötte álló férfi átkarolta a derekát, és felemelte a busz első lépcsőfokára.
A lány dühösen megfordult, és azt mondta: „Hogy merészelsz így hozzám érni a testemhez, nem is ismerlek!”.
A férfi megdöbbenve azt mondta: „Nos, asszonyom, miután háromszor is körbe nyúlt és kinyitotta a sliccemet, valahogy úgy gondoltam, hogy barátok vagyunk”.
Leave a Comment